Csapatépítés a Tengerentúlon

Gyakornoki munka

Legutóbbi blog bejegyzésemben megemlítettem az álomgyár városának nevét, Los Angelest, amely nem holmi elszólás volt. Tizenöt évvel ezelőtt huzamosabb ideig éltem az Angyalok városában. Erről majd egyszer megírom a könyvem, de most inkább a csapatépítésre koncentrálnék. Remélem, elnézik nekem.

Az NBC televíziós társaság hirdetett egy gyakornoki pályázatot, amely nem volt több egy hétnél, de a jelentkezők bekukkanthattak egy óriási televíziós társaság mindennapjaiba, ahol olyan tökélyre fejlesztett volt a professzionalizmus, hogy a lelkes gyakornokok, egyik ámulatból a másikba estek. Jómagam rádiósként, mindenre kíváncsi voltam.

Csapatépítő tréning az Egyesült Államokban

Hogy ennek mégis mi köze a csapatépítéshez? Az egyhetes kurzus záróakkordjaként két napos csapatépítőt szerveztek a tanárok, mentorok, mesterek. Miután több száz jelentkező volt, ezért érthető módon, csoportokra osztottak bennünket. Teljesen véletlenül, én a sport iránt érdeklődő csapatba kerültem. (Elnézve a honlapunkon található képeket, talán a sport múltammal nem illene dicsekedni, de jelentem fogyókúrázom, azt hiszem immáron 20 éve.) Az is igaz, viszont, hogy nem a birkózó tudásomra voltak kíváncsiak az NBC-nél. Gondolatjel bezárva. Tehát, az egy hét nagyon izgalmas volt és lebilincselő. El sem tudtuk képzelni, hogy vajon milyen lesz majd a csapatépítés. Nagy tervező munka előzte meg. Több tréner jelent meg a bázison, és mindenkivel, egyesével több órát elbeszélgettek. Voltak pszichológiai, mentális, motivációs, családi, baráti kérdések.

Amikor eljött a nagy nap, olyannyira feltérképezték a gyakornokokat, hogy szinte mindenki egyedi csapatépítést kapott. Ez jókora képzavar, de valóban ezt érezte az ember.

A feladatok javarészt riporteri megoldásokról szóltak és olyan ügyesen szegmentálták őket, hogy mindenki lubickolhatott a saját szerepkörében. A két nap végeztével valóban olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, hogy jó időre feltöltöttük a lelki akkumulátorunkat.

A csapatépítés máig tartó hatásai

Bár, akkor még korántsem gondoltam, hogy majd egykoron az ott szerzett tapasztalataimat megoszthatom másokkal a gyakorlatban is, viszont a végén megkérdeztem a trénereket, hogy megéri-e ez a fáradtságos felvezető munka a csapatépítést. Ők csak mosolyogtak, és annyit kérdeztek: Nem érzed jól magad?

Nem faggattam többet őket. Vigyorogva indultam hazafelé. Azóta is arra törekszem, törekszünk, hogy mosolyt csaljak, csaljunk a csapatépítéseinken résztvevők számára. Szerencsére, ebben soha sincs hiány…