Ráhangolódás a tréningre

Ma van a csapatépítő tréning?

Mindannyian voltunk már olyan csapatépítő tréningen, amikor valahogy úgy éreztük ez most nem a mi napunk. Nem vagyunk ráhangolódva a trénerek humorára, nem igazán érdekel bennünket, hogy mi a következő feladat, tulajdonképpen már a saját kollégáinkat sem tudjuk elviselni. Miután legutóbbi blog bejegyzésünk óta tudjuk, hogy a tréner is ember, és ő is volt ám, annak idején a “másik” oldalon, tehát, mint játékos és nem, mint ceremóniamester, ezért pontosan tisztában van vele, mit érez olykor-olykor egy kedves csapatépítést nem akaró munkaerő.

Mit tegyek?

Van megoldás. Pofonegyszerű! El kell lazulnunk! Ez most nem egy jóga óra kezdő mondata, de fontos, hogy a csapatépítő tréningeknek több funkciója van. Először is, egy önismereti kalandtúra saját agyunk bugyraiban, ahol olykor a testünk elveszik, de a koncentrációnk nem. Másodsorban a kitartás, a logika, a leleményesség felfedezése önön magunkban. Harmadsorban, pedig egy lojalitásépítő munkatársaink iránt. Ki-ki kiválaszthatja a maga számára legközelebb álló funkciót, de bizton garantálhatom, akármelyikre is esik a választása, csak több lesz tőle egy-egy csapatépítő tréning során. Nem biztos, hogy minden másodpercben, halálra kell kacagnunk magunkat a másik szerencsétlenségén, nem biztos, hogy minden feladatot olyan komolyan kell vennünk, hogy ellenfelünket (akivel adott esetben a hét összes napján jóba vagyunk) akár fizikailag is szeretnénk megsemmisíteni. Nem ezek a jó megoldások. A feladat „csak annyi”, hogy bármennyire is idegennek érez egy közeget, egy megméretést, egy feladatot, mindig merjen Önmaga lenni, mert a trénerek nemcsak csapatot építenek, hanem lelket ápolnak, támogatnak, erősítenek, hogy a mindennapokban egy-egy mosoly kísérje utunkat.

TT