Testbeszéd

Testbeszéd

A XXI. század elején szemtanúi lehetünk egy újfajta társadalomtudós a nem verbális közlésrendszer szakértőjének megjelenéséhez. Ahogy az ornitológus örömét leli a madarak és viselkedésük megfigyelésében a nem verbális közlésmód ismerője éppoly gyönyörűséggel figyeli az emberek nem verbális jeleit, előadásait. Meglesi őket társadalmi tevékenységükben, strandon, televízióban, hivatalban, vagy bárhol, ahol az emberek kapcsolatba kerülnek egymással. A magatartás tanulmányozója ő, embertársai viselkedésmódját akarja megismerni, hogy ily módon többet tudjon meg saját magáról és arról, hogy miként javíthatja másokkal való kapcsolatait.

Jelzések, amik közérthetőek

A jelbeszéd alapvető gesztusai jórészt azonosak világszerte, az ember mosolyog, ha jókedvű, boldog, ha szomorú, vagy haragos összehúzza a szemöldökét, vagy mogorva arcot vág. A fejbólintás jóformán világszerte igent vagy jóváhagyást jelent. A főhajtás egy formájának tűnik és alkalmasint velünk születet gesztus, amelyet süketek, vakok is használnak. A fejrázással történő nem vagy tagadás jelzés szintén általános érvényű és igen valószínű csecsemő korban elsajátított gesztus. Amikor a kisbaba jóllakott tejjel jobbra-balra ingatja fejét, hogy anyja mellét elhárítsa magától. Ha a kisgyerek már eleget evett oldalról oldalra rántja a fejét, hogy megakadályozza szülőjét a további etetésben. Következtetésképp gyorsan megtanulja fejrázással kifejezni ellenkezését vagy tagadó álláspontját. Egyes gesztusok evolúciós eredete ősi állati múltunkig követhető vissza. A fogvicsorítás a támadás aktusából származik és csúfondáros vigyor vagy egyéb ellenséges gesztus formájában még a mai ember is használja, jóllehet aligha készül fogaival támadásra. A mosolygás eredetileg fenyegető gesztus volt, manapság viszont nem ilyen jellegű gesztusokkal kapcsolják össze, hanem az öröm kinyilvánításának tekintik.

Mit jelent egy jelzés egyes helyeken?

Karika formára görbített hüvelyk és mutatóujj, avagy Ok-é jelzés. Ezt a gesztust az Egyesült Államokban népszerűsítették a XIX. század elején és köztudottan az Ok-é a rendben, jó jelentéssel bír. Minden angol anyanyelvű országban azonos az Ok-é jelentése, s noha ez az értelem Európa és Ázsia szerte gyorsan terjed, egyes helyeken eltérő eredete, értelmezése van. Franciaországban például a karika gesztus nullát, vagy semmit is jelent, Japánban pénzt, egyes mediterrán országokban a lyuk jelzésére szolgál és gyakran a homoszexualitásra utalnak vele. Angliában, Ausztráliában és Új-Zélandon a felfelé tartott hüvelykujjnak három jelentése van: Stoppal utazók használják, ha fel akarnak kéredzkedni egy autóra, Ok-é jel és ha hirtelen mozdulattal felfelé lódítják hüvelyujjukat, bántóan goromba jelzés lesz. Amikor az olaszok egytől ötig számolnak ezt az ujjukat emelik fel egynek, s a mutatóujj lesz a kettő. Még a legtöbb Ausztrál, Amerikai és Angol mutatóujjal jelzi az egyet és középső ujjal a kettőt. A hüvelykujjukat más gesztusokkal egyesítve a hatalom és a felsőbbség jeleként is használják. Vagy abban az értelemben, hogy valaki az ujja köré próbál csavarni bennünket.